Kairó 54l2d

Kairó Egyiptom fővárosa, lakossága mára meghaladja a 17 millió főt, Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa, a világ 13. legnépesebb városa. Kairó városhatárain belül 9 120 350 fő él az adatok szerint, de az agglomerációt is ideszámítva összesen 17 290 000 lakosa van vonzáskörzetének. Mindazonáltal Egyiptomban nincs a lakóhelyekre bejelentkezési kötelezettség, nem hivatalos becslések szerint a nagytérségben 25 millióan élnek, ami az ország lakosságának közel harmada. Kairó a Nílus-folyó partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép sivatagi völgyéből és három részre ágazik, a Nílus-deltát kialakítva. A várost kormányzó irányítja, akit közvetlenül az elnök nevez ki erre a posztra. Kairó politikai, gazdasági, és kulturális központja Egyiptomnak és a Közel-Keletnek is. Földrajzi helyzete Kairó városának alapterülete 214 négyzetkilométer,Egyiptom északkeleti részén fekszik, a Nílus jobb partján a tengerszint felett átlagosan 68 méterrel. A várostól északra egészen a tengerig elnyúlva található a Nílus deltatorkolata. Nyugatra tőle a gízai piramisok fekszenek, délre pedig az ősi Memphisz. Kairó a Nílus völgyében fekszik, jóllehet nincs kitéve nagy viharoknak, de ehelyett árvizek sújtják amikor a magasan fekvő Ruandára lezúdul az eső. A város fekvése A települést keletről az Arab-sivatag zord hegyvidékének lealacsonyodó előörse, a mindössze 200 méterig emelkedő Muqattam-dombság sziklái, nyugatról a Líbiai-sivatag homokfelszíne határolja. Északra a Nílus-delta, míg délre a Nílus-völgy található. Belváros A belváros jól megkülönböztethetően két részre különül: egy tradicionális és egy modern városrészre. A tradicionális városrész van távolabb a Nílustól, ez a citadella és a Muqattam hegynél helyezkedik el. Ez a rész főként Kairó iszlámista részét foglalja magában, több mecset is található itt. Kairó modernebbik részén üzleti negyedet találhatunk, amelyet Mīdān Ōperā, Ramses-pályaudvar Mahattat Ramsīs és a Nílus határolnak. Ettől nyugatra fekszik a Zamaleknek nevezett lakó és üzleti negyed a Gezīra szigeten, délnyugton pedig Garden City-vel határos. A

lakóházak mintegy 90%-a nincs bevakolva, mert így nem kell utánuk adózni és amúgy is nagyon ritkán esik az eső. • Kairó a világ egyik legnagyobb és legnagyszerűbb turista paradicsoma. • Több ezer ember kíváncsi rá és nem véletlen e város népszerűsége. Egyiptom a világ egyik legkedveltebb üdülőhelye és a piramisok őshazája. Kairó arab nevén al-Káhira a fővárosa Egyiptomnak. • Kairó nemcsak Egyiptom leglátogatottabb és legközkedveltebb turistaparadicsoma, de politikai, kulturális és gazdasági központja is Egyiptomnak. Míg Kairó nyugati részét elsősorban kormányzati épületek jellemzik , addig a keleti részét több száz műemlék csillogtatja.

• Kairó városában kifogyhatatlan a látnivaló. Megemlítenék közülük párat. Az ország legrégibb temploma az Abu Szerge-templom, mely körülbelül az V. században épülhetett. • Egyes mendemondák szerint itt bújt el maga Jézus Krisztus el egy barlangban Heródes elől. Gezira szigetén található a Kairói torony, mely nem kevesebb mint 187 méter magas. Nem véletlen így hát, hogy sokan látogatják e tornyot hiszen a legtetejéről páratlan kilátás van Kairó városára, különösen naplementekor. Több nagy szultán nyugszik a mauzóleumban, amit a helybeliek csak a Holtak városának neveznek. Kairó leghíresebb mecsete a Mohamed Ali-mecset. A hatalmas épület csodálatos díszeivel, valamint pompájával kápráztatja el az odalátogatókat. • Kairó legfontosabb múzeumai közül is megemlítenék párat, mint például: •

Klíma Kairó a szubtrópusi övezetben fekszik. A évi átlagos hőmérséklet 21,7 °C, az éves csapadékmennyiség átlagosan 29 milliméter. A legmelegebb hónap a július, amikor átlagban 28 fokot mérnek, a leghűvösebb időszak pedig januárra tehető, ekkor 13,9 fok van átlagban. Az a kevés csapadék általában november és március között esik, alkalmanként négy-hat milliméter. A kairói tavasz egyik kellemetlen

jelensége amárcius és május közötti szeles időszak, a khamszin melynek során a sivatag mintegy ötven napra „beköltözik” a városba. Lakosság A város lakosság az egyiptomi arabot beszéli. Ezt a nyelvjárást beszélik Alsó és Közép-Egyiptomban is. A turizmus miatt a lakosság többsége beszéli vagy az angolt, vagy a franciát, vagy mindkettőt. A város lakossága muzulmán. A többség szunnita, vannak még keresztények és zsidók is. Az elmúlt évtizedekben Kairó lakossága gyors növekedésnek indult, 1960 óta a duplájára nőtt. Ennek okai a vidékről fővárosba való áramlás, és a magas természetes szaporodás.

• • • • • • •

A turizmus az egyiptomi gazdaság egyik meghatározó ágazata Rengeteg látnivaló: Abu Szerge-templom El-Azhar-mecset Citadella Mohamed Ali-mecset A Szűz temploma

Kairói torony

• Évente 60-70 ezer magyar turista látogat Egyiptomba, 90-95 százalékuk a Vörös-tenger partján lévő üdülőhelyeket keresi fel, jellemzően Hurghadát, illetve kisebb részben Sharm el-Sheikh-et. Ezekben a körzetekben alapvetően nyugalom van, miként a két évvel ezelőtti fordulat idején is ezt tapasztalták. A rendőrség megfelelően védi ezeket a területeket, és bár Hurghadán volt egy kisebb tüntetés, de ezt az ott üdülők valószínűleg észre sem vették.

Gízai piramisok néven három piramist értünk: az egyiptomi óbirodalmi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisait. (A három fáraó görögösített nevén – Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz – is ismert.) Maga a teljes piramismező a három nagy piramison kívül magába foglalja a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb

piramisokat – köztük I. Hotepheresz, I. Merititesz és Henutszenkirálynék piramisát –, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, I. Hentkauesz királyné sírját, a nemesek masztabáit és más, a halottkultusszal, illetve az építkezéssel kapcsolatos épületeket. A gízai piramisok közül Hufu piramisa az ókori világ Hét Csodájának az egyike. A három legnagyobb piramist Kr. e. 2600 és 2500 között építették. Gíza a mai egyiptomi főváros, Kairó közvetlen közelében helyezkedik el. A gízai piramisok egy lokális mészkőplatón, a Mokattamfennsíkon állnak, ami a IV. dinasztiában és az azt megelőző időkben kőbányaként funkcionált. A gízai nagy szfinx a Föld egyik legnagyobb,[1] és egyben az egyik legrégebbi szobra. Oroszlántestű és emberfejű lényt ábrázol, ezzel minden későbbi ilyen alak (szfinx) prototípusa. Hozzávetőleg az i. e. 26. században készült, egyidőben az egyiptomiÓbirodalom IV. dinasztiájának gízai piramisaival. 4500 éve áll a Nílus völgyének szélén, és mintegy jelképesen őrzi a piramisokat. Története során többször eltemette a homok, kiásták már az Újbirodalom korában, majd a szaiszi időszakban, az újkorban pedigNapóleon egyiptomi hadjárata idején is csak a fej állt ki a homokból. Ma teljes méretében látható, a tetejétől a sziklaágyig megtisztították, ennek azonban az az ára, hogy a sivatagi szél újra erősen koptatja. A nagy szfinx ma veszélyeztetett műemlék.