Az Athéni Demokrácia Működése A Kr.e. 5. Században.docx 4g6g15

Az athéni demokrácia működése a Kr.e. 5. században. Szolón: A gyarmatosítások során megerősödő démosz elégedetlensége egyre nőtt az arisztokratikus köztársasággal szemben. A vagyonos rétegek a politikai hatalomból szerettek volna részesedni, az elszegényedett parasztokat pedig az eladósodás révén az adósrabszolgaság réme fenyegette. A tekintélyes politikust, Szolónt kérték fel (Kr.e. 594), hogy törvényekkel rendezze a viszonyokat. Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot, s elengedte az adósságokat. Ez sok paraszt számára földjének megtartását jelentette. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is: részvételi lehetőséget adott nekik a népgyűlésen és az esküdtbíróságokban, így növelte a beleszólását a polisz életébe. A lakosságot vagyoni helyzete alapján osztotta meg, így a származás helyett a vagyon határozta meg a politikai jogokat és a katonáskodást. Intézkedéseivel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját, vagyis azt a rendszert, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányozás, bíráskodás) nem a fejedelem vagy egy kiváltságos réteg, hanem a nép kezében van. A szolóni demokrácia vagyoni alapon állt így jórészt megszüntette a polgárok közötti származási különbségeket. Nemcsak fontos, milyen alapon kerülhetnek be a különböző tisztségekbe és testületekbe a polgárok, hanem az is, milyen módon. Egyes testületek (pl. a népgyűlés) munkájában minden athéni polgár részt vehetett vagy sorsolás útján jutottak be. A népgyűlésen hozták a törvényeket, s állást foglaltak az alapvető kérdésekben. Konkrét ügyekben döntött, felügyelte a törvények végrehajtását és előkészítette az ügyeket a népgyűlés számra. A hivatalnokokat választották. Egy hivatalra több embert is választottak, hogy azok egymást ellenőrizzék, s hivatali idejüket általában ugyanezen okból általában egy évre korlátozták. Kleiszthenész reformjai: Az athéni demokrácia Kr.e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival jött létre, a türannisznak nevezett egyeduralom után. A reform lényege, hogy minden szabad, felnőtt athéni férfi egyenlő polgárjogot kapott. Ezzel a polisz polgárai lettek a földbirtokos arisztokrácia mellett a kézművesként, kereskedőként, de leginkább parasztként dolgozó démosz tagjai is. Az új berendezkedés alapja a polisz új, területi alapú felosztása lett. Ez vált a korábbi származási, majd vagyoni alapon történő besorolás helyett a politikai, katonai, közigazgatási rendszer alapjává. A reform biztosította a szélesebb demokráciát, mivel megszüntette a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Attikát három részre osztották: egy városira (Athén), egy tengerpartira, s a belső (mezőgazdasági) terültekre. Mindegyik harmad további tíz egységre oszlott, s ezekből egy-egy alkotott egy phülét. Ez a felosztás biztosította a démosz fölényét az arisztokráciával szemben, hiszen a három alkotóelemből kettőben (város, tengerpart) a démosz volt többségben. Az egyes tisztségekre, illetve az egyes testületekbe az athéniak a phülék alapján voltak megválaszthatók (pl. minden phülé egy-egy sztratégoszt választott), vagy sorsolhatók. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került. A népgyűlés hozta a törvényeket, határozott a háború és a béke kérdésében, és általában minden fontos ügyben. Amikor a népgyűlés nem ülésezett, továbbra is a tanács vitte az ügyeket, de létszámát felemelték (ötszázak tanácsa), s tagjait a területi felosztás alapján sorolták. Nem szüntették meg az arkhónok tanácsát, az Areioszpagoszt sem, de feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkült. A katonai vezetők, a sztratégoszok az athéni állam tényleges vezetőivé váltak. Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével kívánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással száműzhették. Az eljárást bármely athéni polgár kezdeményezhette.

A demokrácia intézményrendszere: A népgyűlés volt a legnagyobb hatalommal rendelkező intézmény. Minden athéni polgár részt vehetett munkájában. Itt hozták a törvényeket, döntöttek háborúról és békéről, itt választották a tisztségviselőket. Döntése kötelező érvényű, és csak egy másik népgyűlés érvénytelenítette. Sajátos feladata volt a népgyűlésnek a cserépszavazás (ezt is Kleiszthenész vezette be). Ha volt 6000 érvényes szavazat, akkor az illetőt száműzték 10 évre Athénból. Az ötszázak tanácsa tíz phülé 50-50 választott (később sorsolt) képviselőjéből állt. Gyakrabban ülésezett, mint a népgyűlés. Feladata a javaslatok előkészítése a népgyűlés számára, illetve a döntések végrehajtásának ellenőrzése volt. A sztratégoszok eredetileg hadvezérek voltak, minden phülé egyet választott. Szerepüket a perzsák elleni sikeres háborúk értékelték fel, így ők váltak a polisz tényleges irányítóivá. Sikeres politikus huzamosabb ideig viselték a tisztséget, évente újraválasztották őket. Az ítélkezés az esküdtbíróságok feladata volt: tagjaikat a polgárok közül sorsolták. A kleiszthenészi reformok után az arkhón (a poliszt eredetileg irányító 9 főtisztviselő), és a volt arkhónokból álló Areioszpagosz nevű tanács jelentősége, hatalma gyakorlatilag megszűnt, feladataikat a sztratégoszok és az ötszázak tanácsa vették át. Az athéni demokrácia fénykorát Periklész sztratégoszsága idején, Kr.e.5. század közepén élte. Ekkor két további változás történt. A sztratégoszok kivételével az összes tisztségviselőt és testületi tagot választás helyett sorsolták. Ezzel a sztratégoszi hivatali jelentősége tovább nőtt. A tisztségviselők, az esküdtbírák, sót a népgyűlésen megjelent polgárok is napidíjat kaptak. Mindkét intézkedés célja a demokrácia kiteljesítése volt, hogy mindenki egyforma eséllyel lehessen a polisz irányítója. Ugyanakkor ez csökkentette a szakértelem jelentőségét, és létrehozta a demokráciából élő szegények rétegét. Utóbbiakra támaszkodhatott a rövidtávon népszerű, de hosszú távon fenntarthatatlan intézkedésekkel (vagy azok ígéretével) hatalmat szerző és gyakorló politika, a demagógia. Periklész: Periklész kora, a Kr.e. V. század közepe a demokrácia virágkora Athénban. Athén a perzsák legyőzésével az egyik legjelentősebb polisszá vált Hellászban. Az athéni demokrácia kialakulása, az állampolgári jogokból való részesedés, a közéletben való részvétel: A demokrácia kialakulása Kr.e. 508-hoz, Kleiszthenész reformjaihoz köthető, ezek alapvető funkciója az állami életben való gyakorlati részvétel biztosítása volt. A származási elv helyett a politikai jogokat vagyoni-területi elvhez kapcsolata azzal, hogy Attikát 10 phülére osztotta, és megtartotta Szolón rendszerének négy vagyoni osztályát. A phülék három részből álltak: városi, tengerparti és a vidéki, ezzel azt biztosította, hogy többféle társadalmi helyzetű, foglalkozású ember érdeke érvényesüljön egy-egy döntésben. Ezen a beosztáson Periklész sem változtatott, ahogy a polgárjogban részesedők körén sem. Athénban polgárjoggal a 20 év feletti szabad, athéni születésű férfiak rendelkeztek (a 18 éves koruktól kötelező 2 éves katonai kiképzés után), ők a társadalom %-a. Ez azt is jelenti, hogy a politikai döntéshozatalban a társadalom jelentős többsége (86%) közvetlenül nem vehetett részt, viszont egyrészt a polgárok családtagjainak nyilván lehetett befolyása, másrészt a népgyűlésen jelen lévők többségi szavazattal döntöttek. Az állami intézményrendszer működése Periklész idején: Az intézmények: Az állam felépítése csak kisebb mértékben módosult Periklész idejére. A legfőbb hatalmi szerv a népgyűlés, amelynek minden polgárjoggal rendelkező személy tagja volt. Ez a szerv többségi szavazással döntött a törvényekről, háborúról és az egy-egy éves ciklusra feladatot kapó tisztségviselőkről, valamint átvette az Areioszpagosztól a hivatalnokok ellenőrzését és elszámolását.

A demokrácia egy másik fontos intézménye az ötszázak tanácsa, ahová phülénként 50-50 képviselőt küldtek. A bulé ellenőrizte a törvények betartását, felügyelte a pénzügyeket, javaslatot tett a törvényekre. Az igazságszolgáltatás az esküdtbíróság (héliaia) feladata volt. Az esküdtek nem képzett bírók, azaz a közösség ítélt a bűnösség kérdésében. Ha valaki a demokrácia veszélyeztette, akkor az erre a célra összehívott népgyűlésen cserépszavazással száműzték 10 éve. Legjelentősebb változások Kleiszthenész rendszeréhez képest: Az állam vezetésében a korábbinál jóval kisebb befolyással rendelkezett a 9 arkhón, erre utal, hogy Periklész korában már nem választották, hanem sorsolták őket, igaz a legvagyonosabbak közül. A legjelentősebb változás abban állt, hogy a tisztviselők többségét a polgárok teljes köréből sorsolták, a hadvezéri feladatot is ellátó, nagyobb befolyással bíró sztratégoszokat azonban választották, részben a szakértelem okán, részben pedig ők minden esetben a vagyonosak közül kerültek kik. Mivel Athénban a tisztségviselők nem kaptak fizetést egy éves munkájukért, a szegényebbek megélhetését veszélyeztethette a politikában való részvétel. A kiesett jövedelem pótlására bevezette Periklész a napidíjat. Napidíjat járt az esküdtbíróságokon végzett munkáért, s később a görög politikai életben sajátos szerepet betöltő színházi előadások látogatásáért is. Periklész szerint erre azért van szükség, mert az athéni demokrácia azon alapszik, hogy a szavazati joggal bírók többsége azonos álláspontot képvisel. Fontos célja az állampolgárok politikai egyenjogúságának biztosítása, ezért mindenkinek egyenlő szavazata van a népgyűlésben. A Kr.e. V. század közepén Athén gazdasága szárnyalt. Fejlődött az ipar, főleg a kerámia-, a fémipar, a hajóépítés. A nagy beruházások az építészetet is önálló iparággá tették. A legjobban gyarapodó ágazat a kereskedelem mellett jelentős a közvetít kereskedelem, melyet Athén tengeri fölénye biztosított. Az iparban a fejlődés együtt járt a szakosodással, s a nagyobb műhelyek létrejöttével, ahol egyre nőtt a rabszolgamunka arány. A vagyoni különbségek is növekedtek. A tulajdonnal rendelkezők viszonylag nagy aránya lehetővé tette, hogy az athéni demokrácia egy-két nemzedék idejére ténylegesen biztosítsa az egyenlőséget. Az athéni államnak nem okozott anyagi problémát a napidíjak rendszere, mivel jelentős jövedelme volt a metoikoszok adóiból, a kereskedelemből, a laurióni ezüstbányákból és a démoszi szövetségesek hozzájárulásából. Az athéni demokrácia értékelése, a modern demokráciafelfogással való összevetése: Az ókori demokráciafelfogás szerint nem akadályozta, hogy Periklész 15 éven át lehessen sztratégosz, ezáltal az athéni állam kiemelkedő vezetője váljon belőle. Periklész hatalmának jellemző elemeit (pl. megvesztegethetetlen, törvényesen választották ki feladatára, tekintélye van, ő a polisz első polgára), Periklész tehát a demokrácia szabályait betartva irányította Athént. Ő határozta meg, hogy Athénban milyen döntést hozzon a népgyűlés, hiszen kiváló rektorként – olykor azért demagógiát is bevetve – maga mellé tudta állítani a polgárok többségét. Periklész a közösség szolgálatát kiemelt értéknek nevezi, szerinte az egyéni tehetséget a közösség felemelésére kell használni, ami nyilván az ő esetében így is történt, de ettől még nem lehet általánosan érvényesülő elvként értelmezni. Az ókori demokráciafelfogás több elemében is alapvetően különbözik a modern demokráciától. Egyrészt a mainál jelentősen kevesebben kaptak politikai jogot, ma általános választójog érvényesül, másrészt ma az államok nagyságából adódóan gyakorlatilag nem vagy csak részben lehet a közvetlen szavazás rendszerét működtetni. A viszonylagos vagyoni egyensúly, a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia 1-2 nemzedéknyi időre biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét.